Kezelés

A Lyme borreliosis az egész szervezetet érintő sajátos lefolyású betegség, amely ismereteink növekedésével folyamatosan gazdagszik korábban ismeretlen eredetű kórképekkel, tünetegyüttesekkel. Diagnosztizálásánál csak gyógykezelése vitatottabb napjainkban is. Ennek kezdetben elégségesnek látszó magyarázatát adták a kórokozó, a Borrelia burgdorferi megismert változásai. A változások laboratóriumi módszerekkel, de klinikai utánkövetéssel is észlelhetők. Ráadásul egyszerre több altörzs is okozhatja a szervezet károsodását. Ezek származhatnak egyetlen csípésből, vagy egy újabb, friss csípéssel kerülnek a szervezetbe.

Immunológiai szempontból a borreliák úgynevezett „teflon paraziták”, vagyis gyakorlatilag alig van felszíni antigénjük, illetve a fehérvérsejtek membrán-köpenyét tekerik több rétegben magukra. Így elérhetetlenné válnak a szervezet védekező rendszerei számára, de az antibiotikumokat is ennek, valamint azok iránti eltérő érzékenységük ismeretétől függően kell alkalmazni.

Fontos ismeret, hogy a többi kórokozóhoz hasonlóan a Borrelia burgdorferi is alkalmazkodik az elégtelenül alkalmazott antibiotikumokhoz. Erre különösen akkor van jó lehetősége, amikor az egyidejűleg fennálló más fertőzést antibiotikummal kezeljük, mert ez a Borréliákra rendszerint részleges hatású. Ezért csak a betegnél előzetesen alkalmazott antibiotikumokról szerzett részletes ismeretek birtokában tervezzük meg a beteg kezelését. Hatástalanság esetén antibiotikumot kell váltani, vagy vagy a tünetektől függően mielőbb egy másik antibiotikummal újabb kezelést kell végezni.

Eredményes kezeléskor a széteső kórokozók hatására a tünetek néhány napig súlyosbodhatnak, akár a szerológiai válaszreakciók is kifejezettebbek lehetnek.

A Borrelia burgdorferi gyors és maradéktalan kiirtása, a beteg teljes gyógyulása érdekében több antibiotikumot kell egyszerre alkalmazni. Ismerve a kórokozó genetikai változását, a hatékony kezelésnek a változást, alkalmazkodást is kell tudnia gátolnia.
Ezt az alapvető tulajdonságot károsító hatásra képes gyógyszerek in vitro kísérletekben tízszeresére, illetve százszorosára fokozták a mellette alkalmazott antibiotikumok hatását, és a valós életben is tartós gyógyulást eredményezett az alapítványunk orvoscsoportja által vizsgált több száz esetben. A kombinált antibiotikus terápia hatékonyságát azóta már több alkalommal publikálták.

Emellett a rövid (2-3 hetes) monoterápiás kúra elégtelenségét is sokszor tapasztalhatjuk, míg az akár több éven át tartó monoterápiás kezelés súlyos mellékhatásairól is számos publikáció szól.

Jelenleg nem ismerünk hatásos természetes kúrát, így a növényi gyógyszerek is általában csak a tünetek enyhülését érik el.

A Lyme borreliosis során nem ismert a spontán gyógyulás. Inkább a kórfolyamat természetes alakulása, hullámzása lehet megtévesztő, amelyet egyes esetekben a spontán gyógyulásnak gondolnak. Ráadásul ismételt fertőződés is kialakulhat.

A műtét nem segít a kórokozó eltávolításában: az ikonikus ízületi gyulladás nem szűnik meg ízületi protézisek beültetésével.

A Lyme borreliosis fennállásakor alkalmazott szteroid olyan „méregnek” bizonyult, amelynek hatására a Borrelia kórokozási képessége fokozódik és a folyamat nehezen kezelhetővé válik.

Az antibiotikus kezelés nem lehet teljesen sikeres az immunrendszer megfelelő védekezése nélkül, ezért fontos a kezelés előtt felkészíteni, és a kezelés alatt folyamatosan támogatni a szervezetet és a bélflórát.

A kórokozó számára a magas testhőmérséklet nem kedvező, ezért a teljes test melegítése (gyógyfürdő, szauna) is támogatja az antibiotikus terápiát. Kerülni kell viszont az extrém magas testhőmérséklet beállítását (39°C fölött), mert az károsítja a szervezetet.